Az én alkotmányom

A Nagycsaládosok Országos Egyesülete által már régóta támogatott és saját működésében gyakorolt elképzelésről - miszerint a választójog valamilyen módon terjedjen ki a gyermekekre is - Schanda Balázs, a PPKE-JÁK egyetemi docense jelentetett meg legutóbb egy tanulmányt a Magyar jog 2010. évi 10. számában (1,2,3,4). Az elképzelés rendhagyó, megvalósulása eddig példa nélküli a világtörténelemben, de ez természetesen nem jelent semmit, a Wright fivérekig a repülés is az volt.

A tanulmány közvetlenül a saját címének a helyesbítésével kezd, hangsúlyozva, hogy a "családi választójog" kifejezés nem feltétlenül helyes, hiszen itt alapvetően arról van szó, hogy a választói jogosultságot kiterjesztenék a kiskorúakra is, magyarán a választói jogosultsághoz szükséges életkort (18. életévét illetve nagykorúsított 16. életévét betöltött személy) leszállítanák egészen a születés pillanatáig. A választói életkor leszállítása viszont egyáltalán nem példa nélküli, legutóbb éppen itt a szomszédban, Ausztriában vitték le 18-ról 16-ra. És mivel a gyermek szellemi éretlensége miatt nem tudja gyakorolni választójogát, helyette a szülő döntene.

Emellett az elképzelés mellett több érvet is fel lehet hozni (és most szándékosan nem közvetlenül Schanda érveiről szólok, mert félek, hogy a szájába adnék olyat, amit ő nem mondana). A leghangsúlyosabb természetesen az, hogy a fenntartható társadalmi fejlődéshez szükséges, hogy több gyermek szülessen, ebben pedig a nagycsaládok értelemszerűen hangsúlyos szerepet játszanak. A politika viszont hosszútávú tervek hijján nem fordít kellő hangsúlyt erre a kérdésre, mivel a gyermekek nem jelentenek számukra közvetlen hasznot, nem tudják őket a szavazataikkal támogatni. Így értelemszerűen nem hajt politikai hasznot az, ha privilegizált csoportként kezelik a jövő letéteményeseit. A NOE reményei szerint viszont ez a szemlélet gyökeresen megváltozna, ha olyan csoportról lenne szó, amelyik politikai erővel bír.

A másik érv mellette az, hogy egy általános demokratizálódási folyamatnak teljesen normális következménye, ha a választásokat még szélesebb alapokra helyezzük, nem diszkriminálunk ok nélkül egy ilyen nagy, milliós nagyságrendű társadalmi réteget. Példaként felhozható a külföldön választók esete, akiknek a döntése pár ezres lélekszámuk ellenére horribilis összegekbe kerül az államnak.

Ellenérvként természetesen azonnal fel lehet vetni a választás egyenlőségének követelményét. Schanda - kissé talán szőrszálhasogató - álláspontja erről az, hogy a szülői választójog valóban sértené az egyenlőség elvét, de a gyermek szülő által gyakorolt választójoga nem, hiszen megmarad annak az elvi lehetősége, hogy a két szavazólapon másképpen ikszel a szülő.

Másik ellenérv lehet bizonyos körökben a cigánykérdés, amit én személy szerint nem tartok reális fenyegetésnek (ti. hogy a cigányok azért kezdenek el szülni, hogy nagyobb politikai hatalmuk legyen), de a társadalom széles rétegeiben ez váltat ki komoly ellenérzéseket.

Összességében elmondhatjuk, hogy ez elképzelés valóban egyedi és eredeti, bár megvalósulása egyelőre nem tűnik reálisnak, mivel még az alapvető társadalmi párbeszéd is hiányzik hozzá. Komoly, hosszútávú problémákra próbál gyógyírt találni a NOE, de az elképzelésük még csak érintőlegesen sincs benne a köztudatban, és több kérdést vet föl, mint amennyire választ tud adni.